style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-6935274628036882"
data-ad-slot="5147616656"
data-ad-format="auto">

Az internet és más források is már-már városi legendaként kezelik az 1992-ben kibocsátott és a forgalomból 1998. április 3-án bevont, 500 ezrelék finomságú (”félezüst”) 200 forintos forgalmi pénzérmék, és közülük is különösképpen az 1992-es és 1993-as évjáratok gyártásáról és ezüsttartalmáról szóló vélt és valós információkat.

200 Forint

A tényeknek Harmat Istvánnal, a Magyar Pénzverő Zrt. műszaki igazgatójával közösen jártunk utána.

A Magyar Nemzeti Bank 1992 szeptemberében rendelte meg a nem sokkal korábban a volt Állami Pénzverőből kivált, akkori nevén Pecunia Rt-nek nevezett Magyar Pénzverőtől a 200 forintos érme próbavereteit és az első 500.000 db szériagyártását.

A Pénzverő 1992-ben leszállított 50 db 1992-es évszámú proof próbaveretet és 30.000 db proof kivitelű veretet a banknak, valamint elkészített további 50-50 db 1993-as verési évszámú verdefényes és proof próbaveretet. A sorozatgyártású vereteket azonban csak 1993. februári szállítással tudta visszaigazolni, mivel a hazai lapkagyártó 1992-ben nem volt felkészülve nagyobb mennyiségű ezüstlapka gyártására. Feltehetően ezért az MNB végül az 1992-es évszámú 200 forintos sorozatgyártásához szükséges lapkák előállítását és az érmék verését is az angol pénzverdétől, a British Royal Mint-től rendelte meg.

Az 1993-as évszámú szériagyártású veretek lapkáit viszont már hazai gyártó állította elő és a Magyar Pénzverő verte le. A szükséges ezüstmennyiséget a Magyar Nemzeti Bank bocsátotta a Pénzverő rendelkezésére szigorú elszámolási kötelezettség mellett.

A 200 forintos műszaki paramétereinek meghatározásánál az 1947-es ezüst (Kossuth) 5 forintost vették alapul: anyag Ag .500; bruttó súly 12 g; átmérő 32 mm. A lapka előállítása kooperációban készült a hengerlési kapacitások szűkössége miatt: a Metal-Art (a volt Állami Pénzverő “másik fele”) öntödéjében készült a finomság beötvözése, míg az előhengerlés a Csepel Fémművek színesfém kohászati üzemében történt. Minden további művelet, így a fémlemez készrehengerlése, a lapkák kivágása a szalagból, lágyítás, tisztítás és szélezés ismét a Metal-Art-nál készült.

Mivel az 500 ezrelékes ezüst színe jóval sötétebb szürke, mint a színezüsté, a lapkagyártás során ügyeltek arra, hogy a 200 forintos ezüstérme lapkájának a színe – az 1947-es ezüst 5 forintoshoz hasonlóan – közelítse meg a színezüst színét.

Ezt úgy érték el, hogy a kivágott és készre hengerelt lapkákat a lágyítást követően 8%-os kénsavas pácban forgatták kálium-permanganát hozzáadásával. A pácban a lapka felszínéről kioldódott a rézoxid, így a lapka felszíne kb. 60 mikrométeres mélységben közelítőleg színezüst lett. Ez azt eredményezte, hogy az 1993-as veretekhez készült magyar gyártású lapkák színe a savazás következtében világosabb lett, mint a Royal Mintnél legyártott 1992-es évszámú 200 forintosoké, mivel ott nem alkalmazták ezt a műveletet. A kezelés ugyanakkor a lapkák összes ezüsttartalmát nem módosította, a hazai gyártásúak ugyanúgy 6 grammnyi színezüstöt tartalmaznak, mint az Angliában készültek.

Hasonló megoldásra egyébként a múltban is találunk példákat: régebbi arany pénzeinknél is (Au .900-as pengő vagy korona érmék) gyakran savazták a lapkák felszínét, amelynek hatására a réz ötvözőanyag felszíni kioldásával a lapka vörös-sárga színe sárgább lett, megközelítetve a színarany színét.

Reméljük, hogy fentiekkel sikerült megdönteni azt a téves információt, hogy az 1992-es ezüst 200 forintos érmének magasabb lenne az ezüsttartalma, illetve tisztázni az első két évjáratnál tapasztalható színbeli eltérést is.

Forrás: Magyar Pénzverő Zrt. >>